Megrázhatom fáimat, már közelednek testvéreim.
Ívlámpák vagyunk egymás szivei fölött, a kicsi
madarakat látod-e vállainkon?
Mi vagyunk azok és szelid arcunk is egymáshoz ér −
Nyissuk ki egészen magunkat, egyszerre jusson
mindenki a szeretetbe.
A Napra akasztjuk sugarainkat, megszabadult
kenyerek telepednek küszöbeinkre
Gyémánthidak szökkennek mindenfelé s az elaludt aknák
Pacsirtákként emelkednek szivünkbe és
szeliden fölrobbannak csókjainkban.
Hát pazaroljuk szét harangjainkat, kitárt ajtónál
mosolyogjunk
Szemünkben rejtőzik a torony, melyről beláthatjuk
ismeretlen hazánk vidékeit
Készen vagyunk már égboltjainkkal s készen vagyunk
a fényességre
Aki hajnalonta gyönge virágokat okoz.