Ez a kötet a szegedi képeslapok világába kalauzolja el olvasóját. A kortárs ikonológiai megközelítést alkalmazva, az ábrázolt tárgyon túlmenően arra is keresi a választ, milyen szellemi és kulturális tartalmak hatottak az adott időszakban. A Szerző megismertet minket a képeslapok történetével, majd rátér a szegedi képeslapok sajátosságainak bemutatására. Az első szegedi képeslapot – jelenlegi tudásunk szerint – egy függetlenségpárti politikus, Barabás Béla adta fel feleségének 1894-ben. Más városokhoz hasonlóan sok képeslap készült templomokról, illetve a kor hangulatát hűen kifejező épületekről, például az 1896-ban elkészült Kultúrpalotáról, amely a könyvtár mellett a múzeumnak
is otthont adott (és utóbbinak ad mind a mai napig).
A huszadik század elején a képeslapok mindinkább megteltek dinamikával. Szegeden természetesen nem tekinthetünk el a Tisza ábrázolásától vagy az 1930-as évektől kezdve a Szegedi Szabadtéri Játékoktól sem. Az idő előrehaladtával változnak a szerkesztési elvek is: megjelennek az összetettebb kompozíciók, erősödnek a kontrasztok és nő a sötét felületek aránya. Megismerkedhetünk a képeslapok másodlagos, sugallt üzeneteivel, ikonológiai vázlatában pedig a szellemi kulturális közeg jelentőségén túl a befogadók reakciója jelentőségére is rámutat a szerző.
Pusztai Virág, a Szegedi Tudományegyetem tehetséges oktatója olyan munkát végzett, amely nem csak a helytörténészek és az ikonográfia iránt érdeklődőknek lehet fontos, hanem mindenkinek,
aki érdeklődik a modernitás és Szeged tizenkilencedik-huszadik századi története, a képi megfogalmazás változása, egyszóval környezetünk változása és dokumentálása iránt.
Prof. Dr. Zakar Péter
a Szegedi Tudományegyetem
rektorhelyettese