Bogoly József Ágoston irodalomtörténész és kultúrakutató 1958-ban született, egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, az ELTE Eötvös Collegium diákjaként. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán irodalomtörténeti, filozófiatörténeti, művelődéstörténeti, kultúraelméleti tanulmányokat folytatott, magyar nyelv és irodalom szakon tanári diplomát szerzett. Bécsben volt tudományos kutatói ösztöndíjas (Collegium Hungaricum). Az Országos Széchényi Könyvtár és a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa, majd az ELTE egyetemi docense és az ELTE Eötvös Collegium Magyar Műhelyének szakvezető tanára volt. Eredményes egyetemi oktatómunkájáért az OTDK és az MTA Témavezető Mestertanár címmel és oklevéllel tüntette ki. A Pázmány Egyetemen, a Semmelweis Egyetemen és a Szegedi Tudományegyetemen is oktatott.
Első könyve Ars Philologiae. Tolnai Vilmos és az irodalomtudományi pozitivizmus öröksége címmel jelent meg. Az irodalomtudomány kandidátusa. Kutatási területe a 19-20. századi és a 21. századi irodalomtörténet, irodalomelmélet, kultúratudomány és stíluskommunikáció. Tanulmányait folyóiratok, tudományos kiadványok közölték (pl. Magyar Tudomány, Hungarian Studies, Irodalomtörténeti Közlemények, Irodalomtörténet, Magyar Nyelv, Pro Philosophia, Magyar Könyvszemle, Kultúra és Közösség, Iskolakultúra). Kutatási eredményei többszerzős tanulmánykötetekben,
konferenciakötetekben és évkönyvekben is olvashatók. Folyamatosan tart előadásokat.
Szakmai és irodalmi területein több mint kétszáz publikációja jelent meg. Irodalomtörténészi, kultúrakutatói munkásságát Kölcsey-éremmel ismerték el. A stíluskommunikáció értéklánca. Alkalmazott irodalom- és kultúratudomány / stíluskommunikáció. Tanulmányok és esszék (2020) című könyvében a stíluskommunikációt az irodalom- és kultúratudományok és a kreatív közlésmód táguló köreiben értelmezi. Az MTA Köztestület tagjaként,
az MTA Irodalom- és Kultúratudományi Bizottsága és az MTA Szegedi Területi Bizottság Neveléstudományi – Pszichológiai Szakbizottság Szociális képességek Munkabizottság és az MTA Szegedi Területi Bizottság Szépírói Munkabizottság tagjaként végezte oktató- és kutatómunkáját, miközben előadásokat tartott tudományos konferenciákon és tudománykommunikációs fórumokon. Tanulmányokat és esszéket jelentet meg. Az integratív kultúratudomány és a stíluskommunikáció kutatás jelenkori horizontjával foglalkozó tanulmányát az MTA folyóirata, a Magyar Tudomány közölte (2015), Irodalom- és kultúratudomány, média- és stíluskommunikáció. Hibridizációs
jelenségek és alkalmazások címmel.
Ars memoriae. Emlékezeti mintázatok az irodalom-és kultúratudományban című könyvében (2020) azt a kutatás- és tudásprojektet fejlesztette tovább, amelyet már Ars Philogiae című tudománytörténeti monográfiájával korábban megalapozott. Az Ars memoriae című közel háromszáz oldalas könyvét az ELTE, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és az MTA által kiadott Irodalomtörténet című szakfolyóiratban, a kritika rovatban Eisemann György elismerően mutatta be, (Irodalomtörténet, 2021. 2. 217-222.).
Bogoly József Ágoston az irodalmi és kulturális alkotásokat az emlékezet és a felejtés körein túlmutató értékőrzés jegyében vizsgálja. Kontextus és kommentár. Kanalizációk és érintkezési pontok az irodalom- és kultúratudományban című könyvében írja:„Az irodalom- és a kultúra tudománya egy időben fejlődő hálózatos kölcsönhatásokban összekapcsolódó komplex világ, melynek alkotó résztvevőjeként és művelőjeként, az emlékezet és felejtés áramában, a kánonképződés és a kanalizáció irodalmi- és kulturális természetének vizsgálatával is élhetünk. (…) A kontextus és kommentár terjedési folyamataiban történő tudománykommunikációs részvétel átmeneti öröme is felvillan. (…)
Az irodalomtörténet és a kultúrakutatás kölcsönhatásai hálózatot alkotnak. Régió-kontextusok alakulnak ki a történelem, az irodalom, az ökokritika és a kultúra vetületeiben. A kulturális regionalisztika szerepét és stíluskommunikációját érdemes kiemelnünk. A kontextus és a kommentár összetartozik. Az újabb kanalizációk, akár mint konzervációk is érvényesülnek. A kanalizációk mögött fejlődési korlátok is lehetnek. A folyamatos változandóságban újra összeállások és újabb és újabb hálózatok lépnek fel. A kölcsönhatásokat hogyan lehet felismerni és ezek milyen stíluskommunikációs csatornákon érvényesülnek?
Az irodalom, a történelem, a zene és a kultúra kanalizációját és gyenge kölcsönhatásait érintve, a régió-kontextusok irodalmi és kulturális vetületeiben, az érintkezési pontokat, az összekapcsolódó világokat mutatjuk be. (…) Könyvem célja: a táguló irodalom- és kultúrafogalom kiterjesztése, az irodalmi- és kulturális örökítő anyag éltetése.”
